Csonthéjasok ideje

Még a legoptimistábbak is beláthatják, hogy 100 %-osan vége a nyárnak. Nincs több dézsmálás közvetlenül a gyümölcsfáról, málnát, ribizlit, és epret is csak a fagyasztóban találunk. Mielőtt azonban végképp elkeserednénk, és csokira cserélnénk az egészséges finomságokat, jusson az eszünkbe, hogy valaminek éppen most jött el az ideje. Ez az időszak a sokoldalú csonthéjasok szezonja, a dióé, a manduláé, és a mogyoróé! És még itt van a gesztenye is.

Közülük a legtöbb helyen talán a földimogyoróval találkozunk. 25%-os fehérjetartalmával egyike a legtáplálóbb ételeinknek, sőt, mivel 100 g földimogyoró 180 mg magnéziumot tartalmaz, vezeti a magnéziumban gazdag növények listáját. Ezek az értékek meggyőzték a vegetáriánusokat is, számukra különösen fontos táplálékká vált a mogyoró. Amellett hogy nagyon finom, nyersen és pirított formában is, a belőle készült olaj konyhánk jelentős szereplőjévé válhat. Más területeken is helytáll, mivel olaja igen jót tesz mind a bőrnek, mind az idegeknek. Mogyoróvajat is készítenek belőle, nagyon finom süteményekben. Nagy mennyiséget azonban semmiképp se halmozzunk fel belőle, mert hajlamos az avasodásra.


Királyi csemege

A dió, mint ahogy latin neve is mutatja (Juglans regia, regia=királyi), egészen különleges és értékes tulajdonságokkal rendelkezik. Tudták ezt már az ókori görög és római népek is, hiszen úgy tartották, a dió az istenek eledele. A későbbiekben a botanikusok ezért ragasztották rá a királyi jelzőt is. Bár elképzelhető, hogy a perzsiai eredetű diófa királyi megjelenése is közre játszott a névválasztásban, hiszen magassága elérheti akár a 30 métert is. A 80-100 éves életkort is megélt diófa igen értékes anyag, mitöbb, még a leveleit is előszeretettel használják a népi gyógyászatban vértisztítóként és gyulladások kezelésére. Hajfestésre is kiváló a leveleiből készült főzet, nagyon szép sötétbarna árnyalatot és csillogást kölcsönöz a hajnak.

Ami a kulináris élvezeteket illeti, a dióolajtól kezdve a diós jégkrémig nagyon sokféle formában élvezhetjük. Magas zsírtartalma miatt a szervezet tartalék energiákat képez belőle, de csak akkor, ha nyersen fogyasztjuk. Sajnos, hasonlóan a mogyoróhoz avasodásra hajlamos. Ha a legkisebb hibát látjuk rajta, ne kísérletezzünk az ép részek megmentésével - romlott az egész. Sajnos, sokan allergiásak vagyunk a dióra, és mivel nagyon sok élelmiszer tartalmazza nyomokban, különösen legyünk óvatosak fogyasztásával.


Hmmm... a legfinomabb

A Földközi-tenger vidékéről került hozzánk a mandula. Ez dióféle hazánkban különösen jól érzi magát a budai hegyekben, a Balaton-felvidéken, a Mecsekben, a Hegyalján, és a Mátra, valamint a Dunántúl meszes domboldalain. Tavasszal az elsők közt örvendeztet meg minket gyönyörű rózsaszín virágzatával. Régen vértisztításra használták, ma már inkább préselt olaját alkalmazzák a kozmetikai iparban, számos bőrtápláló krém értékes alkotókomponense.

   

Emellett a mandula talán a legfinomabb dióféle, ám héjától mindig meg kell tisztítani forró vízben, mert az emberi szervezet számára mérgező cianidot tartalmaz. Készíthetünk belőle nagyon finom mandulatejet: a hántolt mandulát megőrölve forró vízzel leöntünk, és egy óra múlva átnyomkodjuk. Rózsaolaj és porcukor hozzáadásával belőle kreálják a legfinomabb édességet: a marcipánt.


Zeusz tölgyfája

Egy kicsit kilóg a sorból a gesztenye, mivel nem csonthéjas gyümölcs. Származási helye Kis-Ázsia, de már nagyon korán elindult hódító útjára. Az ókori görögök Zeusz tölgyfájának nevezeték, és fontos szerepet játszott mind étkezésükben, mind gyógyászatukban. Ma is használják a gyógyszeriparban, gondoljunk csak például a visszérkrémekre.

   

A szelídgesztenye komoly tápértékeket tudhat a magáénak, számos vidéken az étkezés jelentős eleme volt, még kenyeret is készítettek belőle. Ha gesztenyét sütünk otthon, ne csak a héját távolítsuk el, hanem a belső hártyát is. Ebből, szárítás után, finom teát lehet készíteni. A téli nagybevásárlások fénypontja az utcai sült gesztenye, a gyerekek is nagyon szeretik. Tejszínhabbal kitűnő édesség a gesztenyepüré.


2007.10