Az idős emberek többsége ugyanazon falak között szeretne tovább élni, ám építészetileg szinte egyetlen lakás vagy ház sem alkalmas erre. Lépcsők az ajtó előtt, keskeny folyosó, szűk lépcsőház, fürdőkád zuhanykabin helyett, ülőhely nélküli konyha...
Amint valamilyen segédeszközt kell használni (legyen az járókeret vagy kerekesszék) - az épületben levő akadályok miatt - a költözés vagy egy mindenre kiterjedő átalakítás gondolatával vagyunk kénytelenek játszadozni.

Megoldást jelenthetne, ha az építészek megtanulnának generációt átfogóan gondolkodni. A szemléletmódváltást követő változás lassú átfutása miatt azonban a mozgásukban korlátozott és az őket segítő embereknek kell a környezet adta nehézségeken felülkerekedni és a lehetőségekhez mérten megteremteni az akadálymentes közlekedés és munkavégzés feltételeit.
Másrészt a "speciális" épületek megalkotása valószínűleg a mozgáskorlátozottak elkülönítéséhez vezetne, ami azonban egyáltalán nem cél, hiszen feladatunk éppen a társadalmi beilleszkedés elősegítése. Nem is beszélve arról, hogy minden ember más és más igényekkel rendelkezik, ami a mozgáskorlátozás fajtájától (öregség, valamilyen sérülés, pl. látás vagy hallás, vagy rokkantság) és az egyéni adottságoktól függ - tehát a "speciális" szó értelme ebben az esetben tág határok között mozog, ami azt jelenti, hogy minden esetet egyediként kell kezelni.


Akadálymentesség - mi is ez valójában?

Maga a fogalom - "akadálymentes" - többet jelent a mozgáskorlátozottak (idősek, sérültek vagy kerekesszékesek) - mozgásának megkönnyítésére többé-kevésbé alkalmas megoldásoknál.

Az, hogy valami akadálymentes, valójában azt jelenti, hogy az összes ilyen módon kialakított berendezést minden ember, bármely korosztályból, legyen az bármilyen korlátozással vagy anélkül élő, egyedül, mások segítsége nélkül használni tudja.


Az akadálymentes konyha kialakításának alapfeltételei

A fenti gondolatokból nyilvánvalóvá vált, hogy az akadálymentes konyhához nem lehet konkrét receptet adni, mivel az igények a korlátozottság fajtájából és mértékéből adódóan igen eltérőek. Kiindulópontnak a kerekesszékben ülő embert kell tekinteni, mert az ő igényei a legnagyobbak. Ennek fényében állítjuk fel tehát az alkalmazható szabályokat, melyeket az egyéni adottságoknak megfelelően lehet módosítani.

• A helyiség alapterületének nagysága, valamint formája olyan legyen, hogy a bútorzat mellett kerekesszékkel lehessen közlekedni. A fordulási kör átmérője 150 cm (elektromos kerekesszéknél 170 cm), tehát ezt a méretet kell szem előtt tartani a tervezésnél.
• Az ajtó 2/3 része legyen üvegezett, hogy az ott közlekedőket látni lehessen. A nyílás szélessége minimum 85 cm legyen.
• Szüntessük meg a küszöböt, ha annak magassága meghaladja a 2 cm-t.
• A padlót csúszásmentes, szilárd, sík, egyenletes burkolattal kell ellátni, mely káprázatmentes legyen.
• A világítás legyen egyenletes, káprázatmentes.
• A szabad konnektorokat és villanykapcsolókat 105-110 cm-re tegyük a palószinttől, mert ezt még kerekesszékből is el lehet érni.
• Tűzjelzőt és füstjelzőt feltétlenül fel kell szerelni, melyre leginkább hangszóróval és/vagy nagyméretű, villogó jelzőfénnyel ellátott rendszer alkalmas.
• A tervezés folyamán törekedjünk arra, hogy az ablak alatti falszakaszra ne kerüljön bútor, így az könnyebben hozzáférhető marad.

A bútorokat, háztartási készülékeket nagy körültekintéssel kell megválasztani, illetve az akadálymentesített térben elhelyezni. Általában erre is igaz, hogy nem elsősorban a méregdrága speciális megoldásokban kell gondolkodni (bár a jól funkcionáló konyha esetében szükség lesz néhány kifejezetten speciális elemre), hanem olyan jól megközelíthető, könnyen hozzáférhető bútorzatot kell választani, amely képes arra, hogy használóját a legteljesebb mértékig kiszolgálja.

2007. 08.

Forrás:
Zalabai Péterné, Vízvárdi András: Az élő Otthon


Kapcsolódó cikkek

"Ami egy kerekesszékes embernek szükséges, az másnak kényelmes"
Akadálymentes konyhák tervezése
Háztartási készülékek akadálymentes konyhákban
Akadálymentes étkezők